Report – Fighting TTIP, CETA and ISDS: Lessons from Canada

Report – Fighting TTIP, CETA and ISDS: Lessons from Canada

This paper is offered as a warning to Europeans who care about the health of their people, the resilience of their communities, the fate of their public services, and the protection of their natural resources.

In 1989, Canada and the United States signed the Canada-United States Free Trade Agreement (CUSTA). In 1994, the two countries and Mexico signed the North American Free Trade Agreement (NAFTA). These two deals set the tone for the new generation of bilateral and regional trade deals, and created a model still vigorously pursued by most governments.

Under CUSTA, Canada would lose much of its manufacturing base as American corporations closed their Canadian plants and moved them offshore. Canada also gave up regulatory control of its energy reserves. NAFTA introduced a new provision – investor-state dispute settlement (ISDS) – whereby corporations from the three countries could sue one another’s governments for changes to laws, policies or practices that hurt the corporations’ bottom lines.

NAFTA’s legacy is alive and well in both the Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP) between the European Union and the United States and the Comprehensive Economic and Trade Agreement (CETA) between the EU and Canada. While these deals push the trade envelope in several new ways, both contain ISDS provisions, which are especially controversial in Europe.

As a result of NAFTA, Canada is the most investor-state challenged country in the developed world, and Canadians have an important story to share with Europeans as they grapple with TTIP and CETA. This paper is offered as a warning to Europeans who care about the health of their people, the resilience of their communities, the fate of their public services, and the protection of their natural resources.

Rapport – Lutte contre le TTIP, l’AECG et le mécanisme de RDIE : les enseignements du Canada
Le présent document a pour objet de servir d’avertissement aux Européens qui se soucient de la santé de leur peuple, de la résilience de leurs communautés, du destin de leurs services publics et de la protection de leurs ressources naturelles.

En 1989, le Canada et les États-Unis ont signé l’Accord de libre-échange entre le Canada et les États-Unis (ALÉ). En 1994, les deux pays et le Mexique ont signé l’Accord de libre-échange nordaméricain (ALENA). Ces deux accords donnaient le ton à la nouvelle génération d’accords commerciaux bilatéraux et régionaux, et créaient un modèle toujours largement appliqué par la plupart des gouvernements.

Dans le cadre de l’ALÉ, le Canada a perdu la majeure partie de son assise manufacturière, car les multinationales américaines ont fermé leurs usines canadiennes et les ont délocalisées. Le Canada a également cédé le contrôle règlementaire de ses réserves d’énergie. L’ALENA a introduit une nouvelle disposition, le règlement des différends entre investisseurs et États (RDIE, ou ISDS pour « investor-state dispute settlement »), en vertu duquel les multinationales des trois pays auraient le droit de poursuivre les gouvernements pour des modifications apportées à des lois, politiques ou pratiques ayant un impact négatif sur leur résultat net.

L’héritage de l’ALENA est bien vivant et bien présent dans le Partenariat transatlantique de commerce et d’investissement (TTIP, pour « Transatlantic Trade and Investment Partnership ») entre l’Union européenne et les États-Unis, et l’Accord économique et commercial global (AECG) signé entre l’Union européenne et le Canada. Alors que ces accords exagèrent les prévisions budgétaires découlant des échanges commerciaux de plusieurs façons, ils contiennent tous deux des dispositions relatives au mécanisme de RDIE, qui sont particulièrement controversées en Europe.

En conséquence de l’ALENA, le Canada est le pays du monde développé qui a fait l’objet du plus grand nombre de poursuites en vertu du mécanisme de RDIE, et les Canadiens ont une histoire importante à partager avec les Européens alors qu’ils luttent contre le TTIP et l’AECG. Le présent document a pour objet de servir d’avertissement aux Européens qui se soucient de la santé de leur peuple, de la résilience de leurs communautés, du destin de leurs services publics et de la protection de leurs ressources naturelles.

Lucha contra el TTIP, el CETA y el ISDS: lecciones de Canadá

El objetivo de este informe es servir de advertencia a los europeos que se preocupan por la salud de sus ciudadanos, la resiliencia de sus comunidades, el destino de sus servicios públicos y la protección de sus recursos naturales.

En 1989, Canadá y Estados Unidos firmaron el Acuerdo de Libre Comercio entre Canadá y Es-tados Unidos (CUSTA). En 1994, ambos países y México firmaron el Acuerdo de Libre Comercio de América del Norte (NAFTA). Ambos acuerdos marcan la pauta de la nueva generación de acu-erdos comerciales bilaterales y regionales y han creado un modelo que sigue siendo aceptado con fuerza por la mayor parte de los gobiernos.

Con el CUSTA, Canadá perdió gran parte de sus plantas de fabricación cuando las empresas es-tadounidenses cerraron sus fábricas en Canadá para transferirlas a otros países. Canadá cedió también el control regulador de sus reservas energéticas. El NAFTA introdujo una nueva dis-posición, la resolución de litigios inversor-Estado (ISDS), según la cual las empresas de estos tres países pueden demandar a sus gobiernos mutuos por cambios en la legislación, políticas o prácticas que puedan dañar los resultados financieros de las empresas.

El legado del NAFTA está vivo y bien presente en la Asociación Transatlántica de Comercio e In-versión (TTIP) entre la Unión Europea y Estados Unidos y en el Acuerdo Económico y Comercial Global (CETA) entre la UE y Canadá. Aunque am-bos acuerdos promueven el comercio de formas nuevas y diversas, ambos incluyen disposiciones para el ISDS que son especialmente polémicas en Europa.

Como resultado del NAFTA, Canadá es el país del mundo desarrollado más afectado por las dis-putas inversor-Estado y los canadienses tienen una historia importante que compartir con los europeos en su lucha contra el TTIP y el CETA. El objetivo de este informe es servir de advertencia a los europeos que se preocupan por la salud de sus ciudadanos, la resiliencia de sus comuni-dades, el destino de sus servicios públicos y la protección de sus recursos naturales.

Der Kampf gegen TTIP, CETA und ISDS: Erfahrungen aus Kanada

Dieser Artikel dient zur Warnung der Europäer, denen die Gesundheit ihrer Bewohner, Widerstandfähigkeit ihrer Gemeinschaften, das Schicksal ihren öffentlichen Dienstleistungen und der Schutz ihrer natürlichen Ressourcen wichtig ist.

Im Jahr 1989 unterzeichneten Kanada und die U.S.A. das Free Trade Agreement (CUSTA) (US Kanada Freihandelsabkommen). Im Jahr 1994 unterzeichneten die beiden Länder und Mexiko das North American Free Trade Agreement (NAFTA) (Nordamerikanisches Freihandelsabkommen). Diese beiden Abkommen gaben die Richtung für eine neue Generation von bilateralen und regionalen Handelsabkommen und schafften ein Modell das von den meisten Regierungen noch immer energisch verfolgt wird.

Nach dem CUSTA verlor Kanada einen großen Teil seiner Produktionsbasis, da amerikanische Unternehmen ihre kanadischen Fabriken schlossen und sie Offshore verlagerten. Kanada gab auch die behördliche Aufsicht über seine Energiereserven auf. NAFTA führt eine neue Bestimmung ein – das Investor-Staat-Schiedsverfahren (ISDS) – bei dem Unternehmen aus den drei Ländern die Regierungen der jeweils anderen Länder wegen Gesetzesänderungen, Änderung von Richtlinien oder Praktiken, die ihren Bilanzen schadeten, verklagen konnten.

Das Vermächtnis der NAFTA ist sowohl in der Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP) (Transatlantisches Freihandelsabkommen) zwischen der Europäischen Union und den U.S.A., wie auch im Comprehensive Economic and Trade Agreement (CETA) (Umfassendes Wirtschafts- und Handelsabkommen) zwischen der EU und Kanada noch immer gegenwärtig. Obwohl diese Abkommen den Handelsrahmen auf mehrere neue Weisen erweitern, enthalten beide ISDS-Bestimmungen, die insbesondere in Europa umstritten sind.

Als Folge von NAFTA ist Kanada das durch Investor- Staat-Bestimmungen am meisten herausgeforderte Land unter den Industrienationen und Kanadier haben bei der Auseinandersetzung mit TTIP und CETA eine wichtige Erfahrung an die Europäer weiterzugeben. Dieser Artikel dient zur Warnung der Europäer, denen die Gesundheit ihrer Bewohner, Widerstandfähigkeit ihrer Gemeinschaften, das Schicksal ihren öffentlichen Dienstleistungen und der Schutz ihrer natürlichen Ressourcen wichtig ist.

Przeciwko TTIP, CETA i ISDS: Lekcje z Kanady

Niniejszy dokument jest ostrzeżeniem dla Europejek i Europejczyków, którym zależy na zdrowiu, dostępie do usług publicznych i ochronie zasobów naturalnych.

W 1989 r. Kanada i Stany Zjednoczone podpisały amerykańsko-kanadyjską umowę o wolnym handlu (CUSTA).

W 1994 r. oba te kraje oraz Meksyk podpisały Północnoamerykański Układ Wolnego Handlu (NAFTA). Te dwa porozumienia stały się wzorcem dla nowej generacji dwustronnych i regionalnych umów handlowych.

W wyniku umowy CUSTA Kanada straciła znaczną część swojej bazy produkcyjnej, ponieważ amerykańskie korporacje zamknęły fabryki na terenie Kanady i przeniosły je za granicę. Kanada zrzekła się także kontroli regulacyjnej nad swoimi zasobami energii. Układ NAFTA wprowadził też mechanizm rozstrzygania sporów między inwestorem a państwem (ISDS), w ramach którego przedsiębiorstwa z tych trzech krajów mogą pozywać rządy za zmianę przepisów czy polityki, gdy uznają, że taka zmiana negatywnie wpłynie na ich wyniki finansowe.

Dziedzictwo układu NAFTA jest wciąż żywe i widoczne zarówno w transatlantyckim partnerstwie handlowo-inwestycyjnym (TTIP) między Unią Europejską a Stanami Zjednoczonymi, jak i w kompleksowej umowie gospodarczo-handlowej (CETA) między UE a Kanadą. Chociaż porozumienia te wprowadzają wiele innowacji w handlu, zawierają jednocześnie klauzule dotyczące ISDS, które są szczególnie kontrowersyjne w Europie.

W wyniku zawarcia układu NAFTA Kanada jest najczęściej pozywanym przez inwestorów państwem wśród krajów rozwiniętych, a Kanadyjczycy mogą podzielić się ważnymi doświadczeniami z Europejczykami, którzy stoją wobec wyzwań związanych z TTIP i CETA. Niniejszy dokument jest ostrzeżeniem dla Europejek i Europejczyków.

άντια στην TTIP, την CETA και το ISDS : Διδάγματα από τον Καναδά

H παρούσα μελέτη είναι μια προειδοποίηση προς τους Ευρωπαϊκούς λαούς που νοιάζονται για την δημόσια υγεία, την ενίσχυση των κοινωνικών θεσμών, την τύχη των δημοσίων υπηρεσιών και την προστασία των φυσικών πόρων.

Το 1989, ο Καναδάς και οι Ηνωμένες Πολιτείες (Η.Π.Α.) υπέγραψαν την μεταξύ τους συμφωνία ελευθέρου εμπορίου CUSTA. To 1994, οι δύο χώρες μαζί με το Μεξικό συμφώνησαν στην υπογραφή της συμφωνίας ελευθέρου εμπορίου για την βόρεια Αμερική με την επωνυμία NAFTA. Αυτές οι δύο συμφωνίες έθεσαν τα πρότυπα για την νέα γενιά διμερών και περιφερειακών εμπορικών συμφωνιών, και εισήγαγαν ένα νέο μοντέλο το οποίο υποστηρίζεται σθεναρά από τις περισσότερες κυβερνήσεις. 

Κάτω από το καθεστώς της συμφωνίας CUSTA, ο Καναδάς θα μπορούσε να χάσει μεγάλο μέρος της παραγωγικής του δομής καθώς οι Αμερικανικές επιχειρήσεις μετέφεραν την παραγωγή τους εκτός Καναδά. Επιπρόσθετα ο Καναδάς παραχώρησε και τον ρυθμιστικό έλεγχο των ενεργειακών του πόρων.  Η NAFTA επιπλέον εισήγαγε μια νέα διάταξη – την επίλυση διαφορών επενδυτή κράτους (ISDS) – σύμφωνα με την οποία εταιρίες και από τις τρείς χώρες, ως ξένοι επενδυτές, έχουν το δικαίωμα να μηνήσουν τις κυβερνήσεις για αλλαγές σε νόμους, πολιτικές ή πρακτικές που βλάπτουν τα κέρδη τους.

Η NAFTA άφησε ζωντανή κληρονομιά και στην Διατλαντική Συμφωνία Εμπορίου και Επενδύσεων (TTIP) μεταξύ Ευρωπαϊκής Ένωσης και H.Π.Α. και στην Γενική Οικονομική και Εμπορική Συμφωνία την CETA μεταξύ Ε.Ε. και Καναδά. Ενώ οι εν λόγω συμφωνίες προωθούν στην εμπορική ατζέντα πλήθος νέων διατάξεων, και στις δύο συμπεριλαμβάνεται τον ISDS, που είναι ιδιαίτερα αμφιλεγόμενος στην Ευρώπη.

Εξαιτίας της NAFTA, o Καναδάς είναι η χώρα του ανεπτυγμένου οικονομικά κόσμου με τις περισσότερες υποθέσεις εναντίον υπό το καθεστώς επίλυσης διαφορών επενδυτή κράτους και ο καναδικός λαός έχει να μοιραστεί την εμπειρία του με τον Ευρωπαϊκό καθώς ο δεύτερος μάχεται ενάντια στις TTIP και CETA. H παρούσα μελέτη είναι μια προειδοποίηση προς τους Ευρωπαϊκούς λαούς που νοιάζονται για την δημόσια υγεία, την ενίσχυση των κοινωνικών θεσμών, την τύχη των δημοσίων υπηρεσιών και την προστασία των φυσικών πόρων.

Μετάφραση Υποτιτλισμός
για του Φίλους της Φύσης
Κωνσταντίνος Κουτσονικόλας

Nederlands : TTIP, CETA & ISDS

In 1989 tekenden Canada en de Verenigde Staten het Canada-Verenigde Staten Vrijhandelsverdrag (CUSTA). In 1994 tekenden de beide landen en Mexico het Noord-Amerikaanse Vrijhandelsverdrag (NAFTA).  Deze twee verdragen zetten de toon voor de nieuwe generatie bilaterale en regionale handelsverdragen, en vormden een model dat nog steeds enthousiast wordt nagevolgd door de meeste regeringen.

Onder CUSTA zou Canada veel van zijn maakindustrie verliezen, omdat Amerikaanse bedrijven hun Canadese filialen sloten en naar elders verhuisden. Ook gaf Canada het regelgevend toezicht over zijn energiereserves op. NAFTA bracht ook een nieuwe voorziening — geschillenbeslechting tussen investeerder en staat (ISDS) — waarbij ondernemingen uit de drie landen elkaars regeringen konden aanklagen wegens veranderingen in wetten, beleid en praktijken die de winsten van de bedrijven schaadden.

De erfenis van NAFTA groeit en bloeit in zowel het trans-Atlantisch Handels- en Investeringsverdrag (TTIP) tussen de EU en de VS, en de Uitgebreide Economische en Handelsovereenkomst (CETA) tussen de EU en Canada. Hoewel deze deals de handelsagenda op verschillende nieuwe manieren bevorderen, bevatten beide ook weer de ISDS-voorzieningen, die vooral in Europa controversieel zijn.

Als gevolg van NAFTA is Canada binnen de ontwikkelde wereld het land dat het vaakst door investeerders is aangeklaagd, en Canadezen hebben een belangrijk verhaal te delen met Europeanen die worstelen met TTIP en CETA. Dit relaas is bedoeld als waarschuwing aan alle Europeanen die hechten aan hun volksgezondheid, de veerkracht van hun gemeenschappen, het lot van hun publieke diensten en de bescherming van hun natuurlijke hulpbronnen.

CETA: üzenet Kanadából

Szolgáljon ez figyelmeztetésül azon az európaiaknak, akik törődnek sajátjaik egészségével, közösségeik alkalmazkodóképességével, közszolgáltatásaik sorsával és természeti erőforrásaik védelmével.

1989-ben Kanada és az Egyesült Államok megkötötte a Kanada-USA Szabadkereskedelmi Egyezményt (CUSTA). 1994-ben e két ország és Mexikó megkötötte az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA). Ez a két szerződés megadta az alaphangot a bilaterális és regionális kereskedelmi szerződések új generációjának, és olyan mintát teremtett, melyet továbbra is élénken követ a legtöbb kormányzat.

A CUSTA alatt – ahogy az amerikai vállalatok bezárták kanadai telepeiket és a tengerentúlra helyezték őket – Kanada elvesztette termelői bázisát. Az ország az energiaforrásainak szabályozási kontrollját is feladta. Az ezt követő NAFTA egy új elemet hozott be – a befektető-állam vitarendezési mechanizmust (ISDS) – aminek értelmében a három ország cégei egymás kormányait perelhették a törvények, a szakpolitikák vagy gyakorlatok azon változásai miatt, melyek ütköztek a vállalatok elvárásaival.

A NAFTA öröksége tovább él mind az Európai Unió és az USA közti Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségben (TTIP), mind az EU és Kanada közötti Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény (CETA) képében. Ezek a szerződések a kereskedelem ügyét számos új módon előmozdítják, ám közben mindkettő tartalmazza az Európában igencsak vitatott ISDS-elemet.

A NAFTA eredményeként Kanada lett a leginkább ISDS-érintett ország az iparosodott világban, ezért a lakóinak nagyon fontos mondanivalója van az európaiak számára most, hogy azok a TTIP-vel és a CETA-val küzdenek. Ez az írás szolgáljon figyelmeztetésül azon európaiaknak, akik törődnek a sajátjaik egészségével, közösségeik alkalmazkodóképességével, közszolgáltatásaik sorsával és természeti erőforrásaik védelmével.

CETA Ponaučenie z Kanady

Tento krátky film je vám Európania venovaný ako varovanie! Vám všetkým, ktorým vám záleží na zdraví vášho národa, na sile vašich komunít, na osude vašich verejných služieb a ochrane vášho nerastného bohatstva.

V roku 1989 sme podpísali dohodu o voľnom obchode mezi Kanadou a Spojenými štátmi – CUSTA (Canada-United States Free Trade Agreement). V roku 1994 obidve krajiny spolu s Mexikom podpísali Severo-americkú dohodu o voľnom obchode, NAFTA (North American Free Trade Agreement). Tieto dve zmluvy sa odvtedy stali vzorom pre novú generáciu bilaterálnych a regionálnych obchodných dohôd a sú stále silne podporované väčšinou vlád.

Dohoda CUSTA spôsobila to, že Kanada stratila veľkú časť svojej výrobnej základne, pretože americké korporácie pozatvárali ich kanadské závody a presunuli ich do zahraničia. Kanada tiež stratila legislatívnu kontrolu nad jej energetickými zásobami. NAFTA priniesla aj novú klauzulu – tú o arbitráži cez ISDS, čo je Výbor pre rozhodovanie o sporoch medzi investorom a štátom (investor-state dispute settlement), ktorým korporácie z týchto troch štátov môžu žalovať vlády jeden druhému pre zmeny v zákonoch, nariadeniach, alebo praktikách, ktoré znižujú týmto korporáciám zisk.

Dedičstvo NAFTA je živé a je súčasťou oboch nových dohôd, aj TTIP – Trans-atlantické obchodné a investičné partnerstvo medzi Európskou úniou a a Spojenými štátmi a aj CETA – Komplexná ekonomická a obchodná dohoda, medzi EU a Kanadou. Zatiaľ čo obidve dohody razia nové cesty obchodovania, súčasťou oboch sú klauzuly o ISDS, ktoré sú obzvlášť rozporuplné v prípade Európy!

NAFTA sposobila to, že Kanada je investormi najžalovanejšia rozvinutá krajina na svete a Kanaďania majú preto povinnosť sa o tieto zlé skúsenosti podeliť s Európanmi v sitácii, keď bojujú proti TTIP a CETA. Táto správa a video sú venované ako varovanie Európanom, ktorým záleží na zdraví ich národov, na sile ich komunít a na osude ich verejných služieb a ochrane ich prírodného bohatstva.

CETA: Poučení z Kanady

Toto video předkládá varování pro Evropany, kteří pečují o zdraví svých obyvatel, odolnost svých občanských komunit a starají se o osud svých veřejných služeb a ochranu svých přírodních zdrojů.

V roce 1989 Kanada a Spojené státy podepsaly dohodu o volném obchodu (Canada-United States Free Trade Agreement – CUSTA). V roce 1994 tyto dvě země uzavřely dohodu s Mexikem o volném obchodu v Severní Americe (NAFTA). Tyto dvě dohody se staly vzorem nové generaci bilaterálních a regionálních obchodních smluv a vytvořily model, který je stále intenzivně podporován většinou vlád.

V rámci CUSTA Kanada ztratila velkou část své výrobní síly v důsledku uzavření kanadských továren ve vlastnictví amerických korporací, které je přesunuly do zahraničí. Kanada se rovněž vzdala kontroly a regulace svých energetických rezerv. NAFTA zavedla nové ustanovení – pro Urovnávání sporů mezi investory a státy (Investor-State Dispute Settlement – ISDS) – díky kterému korporace z těchto tří zemí mohou žalovat vládu jedné z nich kvůli změnám právních předpisů, politik a postupů, které by vedly k ohrožení jejich zisků.

Odkaz NAFTA, živ a zdráv, je obsažen v obou dohodách; o Transatlantickém obchodním a investičním partnerství (Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP) mezi Evropskou unií a Spojenými státy a v Komplexní hospodářské a obchodní dohodě (Comprehensive Economic and Trade Agreement – CETA) mezi EU a Kanadou. I když se tyto dohody o obchodu zdokonalují v různých nových ohledech, obě obsahují ustanovení ISDS, které je předmětem sporů zvláště v Evropě.

V důsledku NAFTA se Kanada stala nejvíce investory souzenou zemí v hospodářsky vyspělém světě, a proto by se chtěli Kanaďané s Evropany podělit o důležitou zprávu o tom, jak se poprat s TTIP a CETA. Tento dokument předkládá varování pro Evropany, kteří pečují o zdraví svých obyvatel, odolnost svých komunit a starají se o osud svých veřejných služeb a ochranu přírodních zdrojů.